MÓDSZER

A csoportban az önkifejezés színházi eszközeivel dolgozunk sok mozgással: a pszichodinamikus mozgás- és táncterápia módszerével. A csoporttagok részéről azonban nem kell hozzá sem színházi, sem mozgásos előképzettség.

A TESTTUDATI TERÁPIÁRÓL - ilyen a pszichodinamikus mozgás- és táncterápia

Minden élménynek van testi vetülete. Életünk egész korai szakaszából származó élményeinket pedig szinte csak testi lenyomatokban, érzetmintázatokban őrizzük. Felidézni, beszélni róluk, nem tudunk. Pedig nagyon fontosak, mert épp ezek a testi emlékek határozzák meg az emberekhez fűződő alapvető viszonyulásunkat.

A testi pszichoterápiás módszerek éppen ezért a testi tapasztalatot helyezik előtérbe célzott gyakorlatokkal, a verbalitás helyett. Testi úton történik az átdolgozás, az önismeret. Természetesen az átélt élmények további feldolgozása beszélgetésben történik, hogy minél több élmény az élettörténetbe integrálható, megérthető módon lehessen jelen.

03
04

SZÍNHÁZI TECHNIKÁK

Minden csoportalkalom második felében a csoport aktuálisan felmerülő témáival dolgozunk dramatikusan. Élethelyzeteket bontunk ki úgy, hogy megjelenítjük őket. Nehéz szavakba önteni, hogy hogyan történik ez.

Valahogy úgy képzeljétek el, mint amikor egy legyezőt kinyitunk és megpillantjuk annak mintázatát, redőit, rétegeit: így bontunk ki egy szituációt, annak tudattalan mintázatát felfedezve, összeillesztve az emlékek gyakran lehasított, elfeledett rétegeit.

A gyakorlatok segítségével integrálhatóvá válnak az emlékek, azaz elkészül kezelhető, emészthető, a jelenben újrarendeződött verziójuk.
Ezzel együtt persze egy új élettörténet íródik a csoporttag számára.

MIÉRT SZERETEM MÉG EZT A MÓDSZERT?

Az érintésnek nagyon sok jelentése van, amiről nem tudunk igazán beszélni. Gyakran látom, hogy ha lebontjuk a sablonos kommunikációt, sokan nem tudnak mit kezdeni a másik közelségével. Hogyan érintsem meg? Hol fogjam meg? Mennyire tartsam? Nem vagyok sok neki...?

Gyakran halljuk a felszólítást: „Légy önmagad!” Na, de hogyan? Általában kívül keressük a támpontokat és nem tudunk önmagunkkal együtt lenni. Azt figyeljük, hogy a másik mit csinál, mit vár tőlünk, és ennek megfejtésére kész receptet várunk a pszichológustól. Pedig ez nem így működik.

Sok testi gyakorlat célozza ezért azt, hogy megtanuljunk önmagunkkal együtt lenni: csak úgy, a megfelelés vágya nélkül. Úgy is mondhatnám, hogy mozgásos meditáció történik. Akkor lesznek saját, belső referenciapontjaink a világ értelmezéséhez, ha kibírjuk az önmagunkra való figyelés feszültségeit. Így találjuk meg saját belső hangunkat, egyediségünket. Így megszűnnek a következő problémák:

- ha mások néznek lefagyok, szorongok
- zavarban vagyok, ha pl. előadni kell, megszólalni társaságban
- mások tekintete birtokba vesz, lecsupaszít, rosszabb esetben megszégyenít
Miért? Mert közben elveszítem magammal a kapcsolatot. Ha a kapcsolat önmagammal stabil, biztonságos, tartalmas és gazdag, akkor mások tekintete energizálóvá válik és elevenséggel tölt el.